Krízisek és pofonok - Bőhm Kornél Podcastja

 „Saját számításaim szerint 25-30 ezer embernek mutattam meg a csillagos égbolt szépségeit, és akkor rájöttem mi az ami működik, mi az, ami nem” – emlékszik vissza az ismeretterjesztői missziója kezdeteire Dr. Kiss László Széchenyi-díjas fizikus, csillagász a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Ahogy a legtöbben ismerik, „Tudós Laci” elmondja, a csillagászok az átlagnál is jobban szeretnek kommunikálni a saját és mások tudományos eredményeiről.
„Amikor a ’90-es évek elején egyetemre iratkoztam, lézerfizikus akartam lenni, nem kis mértékben azért, mert szerettem volna egy olyan lézerkardot fejleszteni mint amivel Luke Skywalker küzdött Darth Vaderrel” – mondja el a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatóprofesszor, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) főigazgatója. „Tudós Laci” szerint egy kutatónak el kell tudnia érdekesen mondani a kutatási területének szépségeit. „Egy doktorandusz, aki a doktori értekezésén dolgozik, négy évet lehúz egy téma művelésével – nem igaz, hogy nem talál benne valami érdekeset! Lennie kell benne, hiszen négy évet az életéből rászánt! A fene egye már meg, nem igaz, hogy nem lehet egy elevator pitchként 40 másodpercben is elmondani amivel én foglalkozom az EZ és ez azért érdekes mert, a végén meg fogom tudni AZT.”

„Kevés nagyobb pazarlás van a kommunikációs szakmában, mint amikor valaki mindenkihez akar szólni” – hívja fel a figyelmet Szántó Balázs, PR-szakember a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Ahogy az MPRSz elnökségi tagja, a Noguchi kommunikációs ügynökség ügyvezető partnere rámutat, minden kommunikációt meg kell tervezni, kinek akarunk mit mondani, és ami a legfontosabb, hogy miért.
„A hulladékudvarok tele vannak zseniális termékekkel, amiket senki nem vásárolt meg” – mondja el Szántó Balázs, akivel a krízisekről és a sikertelen kommunikációs megközelítésekről is beszélgettünk. „A krízis kezelése az nem kommunikációs kérdés. A kríziskommunikáció azt szolgálja, hogy idejében tudjuk, hogy mi van, a célközönségek mit gondolnak, és meg tudjuk tervezni, végre tudjuk hajtani a kommunikációs oldalát annak hogy mit és hogyan fogunk, kinek elmondani arról, hogy mit csinálunk a krízis kezelésére.”  

„Minél nagyobb személyes kockázatot vállal valaki, annál nagyobb hősnek tekintjük” mutat rá Kövesdi Veronika, médiakutató a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, hozzátéve, valahol mindenki hős akar lenni. Az ELTE Média és Kommunikáció tanszék oktatójával, a Politikatudományi Intézet fiatal kutatójával a karizma és a digitális tér összefüggéseiről beszélgettünk.
„A lángosozás, a disznóvágás olyan kódok, amik által a közösség magára ismerhet a szereplőben. Ezek a szereplők tulajdonképpen a mindennapjaink részei és ismerjük őket” – hívja fel a figyelmet Kövesdi Veronika. A karizmatikus vezetőnek legyen tehát egy tudásháttere, másik oldalról pedig tudni szeretnénk, ki ő egyébként magánemberként. A karizma egy reláció a vezető és a követők között. A karizma nem egy személyes tulajdonság, arról szól, mit látnak bele a vezetőbe.

„A személyes márkaépítésnél azért előbb-utóbb valamiféle kommunikációra sort kell keríteni” – hívja fel a figyelmet Dr. László Móni personal branding tanácsadó a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Mint elmondja, a személyes márkaépítés egy eszköz a karrierépítéshez, amely mindig valami szakmai vagy üzleti célhoz kötődik.
„Találjuk meg, hogy mit érdemes megmutatni, láthatóvá tenni, vagy erősebben érzékelhetővé tenni – ami az adott cél elérését támogatja”- húzza alá Dr. László Móni, azt is hozzátéve, hogy a személyes márkaépítés egy folyamatos válogatási folyamat is egyben. „Igenis hasonlítsd magad máshoz, de figyelj arra, hogy hogyan és kivel teszed ezt” – magyarázza a personal branding tanácsadó.

„Arról szól a keretezés, hogy a rettenetesen sokrétű életműből mit emel be, mit hagy ki és mit rak mellé” – mondja el Somogyi Hajnalka, kurátor, az OFF-Biennálé alapító-vezetője a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Mint rámutat, a kurátor egy nagyon érdekes figurája a művészeti életnek, az a feladata, hogy megmutassa miről szól most a művészet – hogy a művészet milyen módon szól hozzá ahhoz, ami történik körülöttünk.  

„A Zeneakadémiát úgy szokták aposztrofálni, hogy a magyar zeneművészet temploma. Menj el egy templomba – ott is idősek lesznek” – mondja el Bősze Ádám zenetörténész a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, akivel arról is beszéltünk, mennyire befeszültek vagyunk közönségként egy komolyzenei koncerten. „A köhögéssel küzdő hallgató alig várja, hogy a zenekar fortissimo játsszon, hogy legalább egy próbaköhögést el tudjon ereszteni” – magyarázza Bősze Ádám.
A népszerű zenetörténésszel saját láthatóságáról, brandjéről is beszélgettünk. „Szerencsés ember vagyok, mindig azt csináltam, amit szerettem – nem mindig addig csináltam, ameddig szerettem” – meséli korábbi feladatairól, hozzátéve, egy idő után tudatosan elkezdte lehántani azokat a tevékenységeket, amik nem tartoztak a klasszikus zenéhez, vagy a zenetörténethez.

„A hatmillió üzenet világában nagyon fontos, hogy megkülönböztethetőek legyünk” – hívja fel a figyelmet Négyesi Tamás, marketingszakember a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Mint elmondja, újra kell keretezni, és olyan képzettársításokkal felruházni a márkát, amik még nem foglaltak az adott szegmensben. „Persze, ha ez könnyű lenne, mindenki ezt csinálná – ha meg mindenki ezt csinálná, akkor már mégse lenne könnyű” – mutat rá egy furcsa paradoxonra Négyesi Tamás.

„Váltson játékszert, váltson játszóteret és váltson játszópajtásokat, tehát ne abban a környezetben legyen, amiben korábban szerhasználó volt” – hangsúlyozza Bőhm Andrea addiktológiai konzultáns a Krízisek és pofonok legfrissebb epizódjában. A szakember hozzáteszi, ha nem változik eleget a környezet, vagy a függő személy nem vált környezetet, akkor nagyon nagy a visszahúzó erő. „Folyamatosan romló betegség, ha nem csinálunk vele semmit. Mivel ez egy progresszív, tehát folyamatosan romló állapot, ezért nagy valószínűséggel eljön az az idő, amikor már nehéz is lenne tagadni. Saját magamnak mindenképpen, de aztán a családnak is” – mondja el Bőhm Andrea, aki hozzáteszi, az a pici bizonytalanságfaktor szükséges, amit a felépülési munka amúgy igényel, hogy ne bízzam el magam, hogy ez már biztosan örökre így lesz.

A láthatóság fogalma átalakult – az elérésen túl sokkal inkább a bizalmi faktorok lettek fontosak – állítja Redl Zsófia, online marketing szakember a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A Doppio Creative alapítója hozzáteszi, az a mutató, amit like-ként ismerünk mindannyian, az rettentően veszít a jelentőségéből. „A technikai beállításokon túl most már az értékvállalás kérdése lett a releváns elérés” – hívja fel a figyelmet Redl Zsófia, aki rámutat: azok a márkák és emberek tudnak nagy elérését biztosítani, akiknek van egy olyan értékrendje, markáns véleményük, amihez lehet kapcsolódni. 

„Szorongtam, feszült voltam és kényelmetlenül éreztem a színpadon magam, hogy ez az orvos-pszichiáter identitásom és a rocker identitásom külön volt a fejemben és aztán egy koncert előtti meditációban rájöttem, hogy ez milyen hülyeség, miért nem rakom össze ezt a kettőt. És akkor onnantól van ez, hogy én ezt úgy fogom fel, mint egy csoportterápiát, mint egy rituálét” – meséli Dr. Unoka Zsolt, pszichiáter, pszichoterapeuta, az I love you zenekar alapítója, énekese a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában.